Dr. Hargitai Ferenc

Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesület, Budapest

A Gyakorlati Agrofórum 2006. márciusi számában dr. Tőkés Gábor taglalta az Európai Unióban tervezett új növényvédőszer-engedélyezési rendszer f6 elemeit. Az érintett ipar is rengeteg szakmai aggályt fogalmaz meg és elemzéseiben gazdasági hátrányokat mutat ki a tervezett új rendszer bevezetése eseten. Az aggályok, ellenvélemények -sok esetben azonosak, vagy hasonlóak a hazai szakma, szakigazgatás képviselőinek felvetéseihez. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert az azonos érdekeket felismerve van lehetőség közös, hatásosabb fellépésre.

Miről is beszélünk?

Az Európai Unió 25 tagországának növényvédőszer-piaca 2004-ben elérte a 6.668 millió eurót, a várhatóan 2007°ben csatlakozó országok felhasználása 118 millió euró volt. A piacon 200-250 cég tevékenykedik, a legnagyobb 30 vállalaté a forgalom 98 %-a. A régi, „generikus” termékek foglaljak el a piac 20 %-át, az un. párhuzamos import pedig elérte a 15 %-ot, komoly árversenyt indukálva.

A megnövekedett követelmények eredményeként egy új termék kifejlesztése átlagosan 200 millió euróba kerül, a felhasználás kiterjesztése – pl. kis kultúrákra – növény-kultúránként 1,2 millió euró.

Természetesen az óriási fejlesztési költségeknek meg kell terülniük. Tudomásul kell vennünk, hogy ezen a piacon sem az érzések, hanem az érdekek a meghatározok, és a tulajdonosi kör oda fektet be, ahol biztos megterülést prognosztizálhat.

Európában 2003-ban a növényvédőszer-ipar közvetlenül 30.000 embert foglalkoztatott. Amikor tehát új szabályozások hatásait elemezzük, tudnunk kell, annak komoly szakmai, gazdasági, társadalompolitikai vetületei is vannak.

A növényvédőszer-ipar és hazai/nemzetközi érdekkép-viseleti szervei a tervezett változtatások közül gyakorlatilag ugyanazokat tekinti meghatározónak, mint dr. Tőkés Gábor. A hivatkozott cikk szakmai megállapításaival lényegében egyetértünk, de az ipari tapasztalatok és információk alapján érdemesnek tartjuk azokat kiegészíteni.

Ideiglenes engedély megszűnése

Még sokan emlékeznek rá, hogy az önálló magyar engedélyezési rendszer lépcsőzetés, 3 fokozatú volt: kísérleti, ideiglenes, végleges engedélyezés. Lehetőséget adott arra, hogy a széleskörű, elterjedt felhasználást megelőzően az alkalmazó (és az ellenőrző is) megfelelő tapasztalatot szerezzen, a gyakorlatban váljanak ismertté azok a tulajdonságok, melyeket laboratóriumban nehezen lehet modellezni (pl. környezetvédelem!). A kezdeti fázis fokozott ellenőrzéssel és mennyiségi korlátozással járt, gond esetén azonnal be lehetett avatkozni. A rendszernek ezt az előnyét ismerte el az EU-s 91/414-és irányelv, amely lehetőséget adott 3 éves ideiglenes engedélyezésre, még a hatóanyag hivatalos listára kerülése előtt – most e lehetőséget meg kívánjak szüntetni.

Ipari felmérések szerint európai átlagban (az egyes tag-országokban nagy szóródással) egy új termék engedélyeztetése, bevezetése a jelenlegi rendszerben 23 hónapot igényel. Bar Brüsszel fogadkozik, hogy az elbírálást lényegesen hatékonyabbá és gyorsabbá teszi, a gyakorlati tapasztalatok és előrejelzések azt mutatják, hogy az új rendszerben ez átlagban több mint 55 hónapig fog tartani!

Ennek a késedelemnek minden területre kiható káros következményei lehetnek:

► A mezőgazdaság később jut az új, korszerűbb szerekhez, és előzetés ismeretek, tapasztalatok nélkül, „fokozatmentésen” kell használnia azokat. Fokozódik a gond, ha még itthoni hatósági kísérletek sem voltak vele (ld. meg zónás engedélyezés).

► Fogyasztók, környezetvédelem: az újonnan kifejlesz-tett anyagok relatíve kedvezőbb tulajdonságúak élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi szempontból is, a tervezet szerint késéssel fognak elterjedni.

► A több éves csuszás az iparnak érzékeny gazdasági vesztéséget jelent. Jelenleg átlagban évi 11 új termék bevezetésével számolnak. A késedelem évente összesen 400 millió eurós vesztéséget jelent, nettó jelenértekben számolva (közgazdászok tudjak, mit je­lent). Ismertebb fogalmakkal: hatóanyagonként évente a vesztéség 70-90 millió euró. Az ilyen mértékű ipari vesztéségnek már hatásai vannak: visszafogott kutatás, kevesebb munkahely, kevesebb korszerű új termék. A későbbi bevezetés miatt gyorsabb megtérülésre kell törekedni, ez áremelkedést jelent. Az ipar további koncentrációja nem biztos, hogy a mezőgazdaság érdekeit szolgálná.

A mostani szabályozás hátrányai (nem teljésen egységes európai engedélyezés, esetleg utólagos módosítások szükségessége) kisebbek, mint a tervezett új változaté.

Zónás rendszer

A változtatás célja eredetileg a hatékonyabb munka-megosztás, koordináció és a közös elismerés megvalósítása volt, de kétséges, hogy a javasolt formában a szigorú zónás rendszer megoldást jelent, az ipar számára is elfogadhatatlan. Úgy véljük, hogy a hatékonyságot minden alapvető változtatás nélkül is növelni lehetne, és majd az új körülményekhez adaptálni egy esetleges zónás rendszert – de akkor sem a javaslatnak megfelelő módon, hanem sokkal nagyobb rugalmassággal.

A termékeknek vannak olyan tulajdonságai, melyek nem a helyi jellegzetességektől függnek: pl. a fizikai-kémiai, toxikológiai tulajdonságok, analitikai módszerek stb. Ezeket zónás, vagy akar EU-s szinten el lehet bírálni.

El tudjuk képzelni, hogy egyes biológiai vizsgálatok is adaptálhatok, de nem az EU, hanem az EPPO zónabeosztása szerint. Az EU javasolta zónákon belül nagy eltérések lehetnek, különösen a biológiai hatás és a kockázatbecslés tekintetében.

Az adminisztrációt valószínűleg lehet csökkenteni, ha egyes dossziékat csak egy tagországban nyújtanak be (pl. a hatóanyag raportőr országban, azaz: un. jelentéstevő országban), és a nemzeti elbírálások egységes formában történnek.

Véleményünk szerint, ha egyes országok hatóságai úgy ítélik meg, hogy más tagországok eredményei, tapasztalatai adaptálhatok, azt meg fogjak tenni.

Adatvédelem, kis kultúrák

Az EU és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országaiban 2004-ben a növényvédő szerek 32,5 %-át használtak fel gabonafélékben, 9,7 %-át szőlőben, 8,4 %-át kukoricában, 6,5 %-át repcében, 5,6 %-át cukorrépában, 5,3 %-át burgonyában. A növényvédelmi szempontból kifejezetten intenzív kultúracsoportokban, mint a gyümölcsfélék és zöldségfélék, meglepő módon összesen a szereknek kevesebb, mint 5 %-át alkalmazták. A kis kultúrák problémai tehát nemcsak speciális növényeket, hanem fontos csoportokat is érinthetnek. Az elmúlt évek visszavonási lázában mintegy 150 hatóanyag került ki a zöldség-gyümölcs technológiákból, egyenként átlagosan 20 millió 6/év forgalommal.

A jelenlegi adatvédelem csökkentését jelenti a tervezett kötelező adatmegosztás. A nem fejlesztő vállalatok számára ez kétségtelenül előnyös, a fejlesztők azonban veszteségeket szenvednek: az adatmegosztási bevetél nem kompenzálja a piacvesztést. Az elemzések szerint amennyiben az adatmegosztás kötelezővé válik, a gazdasági érdektelenség miatt a kiskultúrák piacáról az újraengedélyezési folyamat során további 80 hatóanyag tűnhet el, ennek valamennyi következményével.

A tervezet szerint az adatvédelem 10 év az első termék-engedélytől számítva. Az innovatív ipar javaslata: 10+5 egy új hatóanyagra, 10 év ismert hatóanyagra, 10 év késztermekre.

Helyettesítő rendszer

Magát a rendszert szinte mindenki szubjektívnek, a gyakorlatban megbízható módon kivitelezhetetlennek

tartja. Határozottan tiltakoznak az iparvállalatok is. Egy-értelműnek tűnnek a negatív hatások: a rendelkezésre álló kevesebb termék védekezési gondokat okozhat, elősegítheti a rezisztencia kialakulását, a kisebb konkurencia az árak emelkedését is jelentheti. Mielőtt azonban eleve rossz ötletnek minősítenénk, úgy illik, hogy elemezzük a svédországi tapasztalatokat.

Svédországban 1990 óta működik ilyen rendszer. A mezőgazdaság nem játszik jelentős szerepet, a helyettesítés összhatását nem tudták mérni. A készítményeknek közel 20 %-át vonták vissza, szerintük nem okozott lényeges feszültséget. Döntő volt, hogy a szabályozásba és a döntéshozatalba kezdettől bevontak a mezőgazdasági termelők érdekképviseletét, egyetemeket. Nagyon fontos az egyértelmű elvek következetes alkalmazása. Az a véleményünk, hogy európai méretekben ez a modell, a valamennyi érdekelttel történő folyamatos konzultáció nem működik.

Megítélésünk szerint amennyiben egy hatóanyag/késztermék átment az engedélyeztetés szigorú szűrőjén, a széleskörű választékot fenntartva a felhasználóknak – és nem a hatóságoknak – kell biztosítani a választás lehetőséget. A bizonyos szempontból előnyösebbnek ítélhető készítmények alkalmazásának ösztönzését egyéb eszközökkel kell és lehet megoldani.

Párhuzamos import

Nem szerepel a rendelet-tervezetben a párhuzamos import problémaköre, noha részesedése a piacon növekvő tendenciájú; Európában precedens értékű perek zajlottak és zajlanak, s a Bizottság a magyar gyakorlatot nem tartotta megfelelőnek.

Úgy véljük, hogy az egységes gyakorlatot nem bírósági döntéseknek kell kialakítaniuk, hanem egyértelmű szabályozásra van szükség, kiemelve a legalitás ellenőrzését – célszerűen ennek a rendeletnek a keretében.

Összefoglalva

Megítélésünk szerint a kezdeti nehézségek után a jelenlegi EU engedélyezési rendszer alapjában véve jól működik. A problémák megoldására ennek továbbfejlesztése, pontosítása járhatóbbnak tűnik, mint egy teljesen új rendelet megalkotása. A történések azonban azt mutatják, hogy a Bizottság az új szabályozást döntően politikai megfontolásokból mindenkeppen keresztül akarja vinni. Ha sor kerül rá, a jelenlegi verzió, változtatás nélkül az ipar számara is elfogadhatatlan. Mindannyiunk érdeke, hogy a legfőbb kérdésekben egyeztetett álláspontot tudjunk képviselni. A végleges döntés ez év végére várható.