A déli spanyol nap melegében Pedro Maestre-Leon, egy parasztház árnyékában pihenve magyarázta el, miért nem érzi megterhelő munkának, amit a földeken naponta végez.

“A legtöbb gazda, akit ismerek, a gazdálkodásra nem munkahelyként vagy megélhetésként tekint” – mondja.

“Nem munkaórákban vagy menetrendekben gondolkodunk. Én ezt hivatásnak tartom, az élet egy részének, nem pedig munkának. Én szabadon szeretek dolgozni. “

Pedro a család tizenkettedik generációját képviseli Sevilla tartományban, Alcala de Guadaira területén, és bár szavait lefordítják sok nyelvre, az érzés egyértelműen átjön.

“Mi védjük a vidéket … beszélgethetünk a környezetről, de vigyázunk a vidékre és a természetre általában.”

“Természetes, hogy ezt tesszük.”

Pedro véleménye szerint ő a föld őrzője, védelmezője, ugyanakkor árpa, búza, zab, napraforgó és a repce vetőmag termelője is.

Természetesen kereskedelmi célból termeszti ezeket a terményeket – s úgy látja, hogy az ő feladata a föld gazdagságának és sokféleségének megóvása is .

Ez azt jelenti, hogy olyan módon gazdálkodik, hogy védje a helyi vadvilágot és az évente érkező vándorló madárfajokat.

Védi az ősi patakokat, folyóvizet és a vízparti virágokat és élővilágot, melyek Pedro 700 hektáros gazdaságában már sokkal régebben jelen vannak, mint a család.

Ezt ő megőrzési mezőgazdaságnak nevezi, és bár ez elavultnak hangzik – egyáltalán nem az.

Pedro fiatalemberként agrármérnöknek tanult. Ma a Fenntartható Termelők Európai Mezőgazdasági Adatbázisának (INSPIA, European Index for Sustainable Productive Agriculture) tagja, és segíti a fenntartható termelési gyakorlatok bemutatását, s ezzel is ösztönzi a többi gazdát olyan gazdálkodási gyakorlatok elfogadására, amelyek a termelékenységet a környezetvédelemhez igazítják.

Elővigyázatosan adagolt és ellenőrzött növényvédő szereket használ – GPS-vezérlésű traktorok alkalmazásával – a rovarkártevők, gyomok és betegségek elleni védekezésre. Az alacsony nyomású gumiabroncsok a GPS rendszer automatikus követési funkcióival együtt azt jelentik, hogy a traktor a minimális nyomást fejt ki a talajra, az átfedések száma is minimális, így jelentősen csökkenthető a talajtömörítés és az erózió.

Ezek a technológiák, a vetésforgó és közvetlen vetésről szóló tudományos ismeretek biztosítják a minimális talajbolygatást. A méhkaptárak segítségét a közelmúltban kezdte el használni, hogy a méhek folyamatosan segítsék a beporzást, és növekedjen a terméshozam, miközben hozzájárulnak a biológiai sokféleséghez. Azon egyszerű intézkedések, mint például a termőföldek és patakok közötti részek parlagon hagyása, egyrészt megőrzik az eredeti patakpartot, másrészt a vadvilág számára is élőhelyet biztosítanak.

“Amikor átvettem a gazdaságot, hagyományos gazdálkodással kezdtem, mint minden szomszédom. De a módszertani információk és a környezet iránti aggodalmaim miatt rájöttem, hogy környezetkímélőbb gazdálkodási módszereket kell bevezessek – magyarázza Pedro.

“A ‘megőrzési mezőgazdaság’ a zéró talajművelésen, a közvetlen vetésen és a talajfelszín megőrzésén alapul. Nem zárja ki a növényvédő szerek használatát.”

“Menjen el vidékre, s nézze meg, hogy a gazdák milyen problémákkal néznek szembe a rovarok és a gombák satöbbi miatt, és azzal fog visszatérni az irodájába, hogy különböző megoldásokat keres a termékek lehető legjobb, integrált és fenntartható használatához.”

Pillanatnyi szünet után hozzáteszi: “Az élelmiszer fenntartható módon történő előállítása azt jelenti, hogy ezt meg tudja tenni ebben az évben, három év múlva, tíz év múlva… és hogy a következő generáció is hasonló módon is megteheti majd.

Mert nem pusztítottuk el a talajt, a nyersanyagainkat, a biológiai sokféleséget vagy a környezetet. Ellenkezőleg: javítottuk.”

“Valójában ez akkor lehetséges, ha valaki ezt a célt szem előtt tartva dolgozik a jelenlegi vagy jövőbeli eszközökkel.”

Pedro egyértelműen azt reméli, hogy megtalálta a Maestre-Leon család következő generációja számára a mintát, hogy ők is folytathassák annak a földnek a megművelését, melyen az ősei 1693-ban telepedtek le. Ez a minta a föld óvatos kezelésén, valamint a modern tudományos ismereteken és technológián alapszik.

Amikor befejezzük beszélgetésünket, megkérdezi: “Miért védjük a környezetet?”, s aztán megválaszolja a saját kérdését.

“Mert ez az, amit mi örökül fogunk hagyni a következő generáció számára.”

VELE VAGY NÉLKÜLE KAMPÁNY