„Volt, hogy egyszer befogadtuk egy biogazdálkodó kukorica-szállítmányát. Amikor behozta a telepre és leborította, egy egész felhőnyi fuzáriumos por csapott fel belőle. A toxin termelő fuzárium nem mindig látható kívülről, de a termény a toxintartalma miatt feldolgozhatatlan volt” – meséli a történetet Szűcs Imre, a Belvárdgyulai Zrt. termelési igazgatója.
„Több ezer hektáron gazdálkodunk, s okszerűen használjuk a növényvédő szereket” – mondja. Az okszerűség alatt azt érti, hogy növényvédő szert akkor használnak, amikor arra tényleg szükség van, s csak annyit, amennyi feltétlenül kell.
„Növényvédelem nélkül leginkább csak silány minőségű vagy fogyaszthatatlan élelmiszert lehet előállítani” – teszi hozzá.
Belvárdgyula a Mecsektől délre fekvő, festői szépségű dombság ölelésében található. A falvak körül kevés az egybefüggő szántóterület, a patakok, meredek domboldalak erdővel borítottak, ahol háborítatlan a növényvilág és vadakban is gazdag a terület.
„Precíziós gazdálkodást folytatunk” – folytatja. – „Néhány éve vásároltunk egy modern permetezőgépet, ami a 23 méteres karján a fúvókákat egyedileg vezérli, néhány centiméter pontosságú GPS jelek alapján. Ezzel nem történhet meg, hogy egy területre, például forduláskor, vagy egy-egy kisebb terület permetezésekor duplán kerül növényvédőszer.”
„Ezeket a gépeket csak a nagyobb gazdaságok tudják megvásárolni. Sokkal hatékonyabban és környezet-barátabban gazdálkodunk, mint azok, akik nem engedhetnek meg ilyen technológiát maguknak.”
Szűcs Imre egész családja mezőgazdasággal foglalkozik, két fia növényorvos, együtt dolgoznak a gazdaságban. Ahogy a földeket járjuk, az egyikükkel a frissen betakarított kukorica táblánál futunk össze. Imre minden nap kint van a földeken, az aratás időszakában különösen elfoglalt, irányítja a csapatot. „Ilyenkor van a legnagyobb hajtás, hajnaltól estig megy a munka, mert jó az idő” – mondja.
A falusiakkal jó a kapcsolatuk, a munkásaik is a környező falvakból járnak ide dolgozni. Megbecsülik az embereiket, akik számára a mezőgazdaság biztos megélhetést ad. Gondolnak a falubeliek biztonságára is, a közeli falu feletti domboldalon például csak sűrűn növő lucernát vetnek, hogy egy esetleges özönvízszerű eső ne öntse el sárral a falut. Az ilyen gyakorlat is a környezettudatos gazdálkodás része.
„Ugyanakkor” – teszi hozzá, – „még a falun élők nagy része is nagyon távol él a mezőgazdaságtól, nincs is tisztában az ott zajló folyamatokkal. Néha látnak hatalmas gépeket elvonulni – hiszen ma már a legkisebb gazdálkodó is hatalmas gépekkel dolgozik – és ezen kívül fogalma sincs, hogy zajlanak a folyamatok.”
„A mai ember nem gondolkodik azon, hogy mi mindennel jár együtt a mai mezőgazdaság. Az egyszerűbb ember talán odáig is eljut, hogy a krumpli például valahol ott a zsákban terem.” – mondja Imre.
„Nagyon divatos ma környezetbarátnak, környezettudatosnak, zöldnek, akár sötétzöldnek lenni – sajnos ez nem működik. Növényvédőszerek nélkül ma sem minőségben, sem mennyiségben nem tudnánk előállítani azt az élelmiszert, amire a magyar agráriumnak szüksége van.”