Tom Bradshaw megnyomja a főzés gombot a Nespresso automatán a családi tanyájukon, az egyesült királysági Colchester mellett. Ez egy modern elem a hagyományos környezetben: a ház egyes részei a XVI. században épültek. Tom családja az ötvenes évektől gazdálkodik ezen a területen, Essexben pedig 1937 óta.

Ez a múlttal való kapcsolat és az, hogy ő lehet a föld őrzője a következő generációk számára Tomot lelkesedéssel tölti el:
„Apám ezen a farmon nőtt fel” – mondja Tom.

„Én is ebben a faluban nőttem fel, sokszor jártam kint a földeken, és megtanultam, hogyan kell gazdálkodni. Ez azt jelenti, hogy amikor a környezettel kapcsolatos döntéseket hozunk, azt nem vesszük félvállról. Biztosítanunk kell, hogy a jövő nemzedékei termékeny földön tudjanak gazdálkodni.”
A gazdaság egy gyönyörű dimbes-dombos tájon helyezkedik el, ami Anglia ezen a részén megszokott. Ez egy 62 hektáros tanya, de a család 1400 hektárnyi szomszédos mezőgazdasági területet is kezel mások számára, különböző növényeket termelnek, például tavaszi őszi árpát és búzát, repcét, lenmagot, borsót és babot. Az árpából sört főznek, a búzából kenyeret sütnek, a lenmagból pedig takarmány készül.

A múlttal való kapcsolat Tom számára jó rálátást ad arra, hogy a mai problémák mennyire hasonlítanak azokra, melyekkel nagyapja nézett szembe 70 éve.
“Amikor a nagyapám gazdálkodni kezdett a háború után, s akkor minden a termelésről, a produktivitásról szólt. Szinte kényszerítették, hogy annyi élelmiszert állítson elő, amennyit csak tud. Most több politikai nyomás van rajtunk, mint valaha. Gyakran elfelejtik, hogy a mi feladatunk elsősorban az, hogy élelmiszert állítsunk elő.”
A termelési problémák mára akuttá váltak az európai gazdák számára. Mint minden más vállalkozásra, a mezőgazdaságra is kihat a globalizáció. A világ más részein, ahol a gazdák gyakran, a legfejlettebb eszközöket és technológiákat használhatják, az emelkedő terméshozamokkal nyomást gyakorolnak az árakra, egészen addig a pontig, ahol sok európai gazdálkodó már nem tud profitábilisan termelni.

“Nagyon különösnek tűnhet, de manapság sokunknak meg kell támogatnia az élelmiszer termelési üzletágat. Mi diverzifikáltunk, és egy nagy lovas farmot is fenntartunk. Jelenleg ez a lovas farm központ támogatja a gazdálkodási tevékenységünket. Élelmiszert termelünk olyan áron, ami a termelési költség alatt van, ez nagyon nehéz. Meg kell kérdeznünk időnként magunktól, hogy van-e szükség vagy akarat arra, hogy ezt hosszú távon fenntartsuk.”

A probléma egyik része, hogy Tom és a hozzá hasonló gazdálkodók, használhatnak-e modern eszközöket a termelékenység növelése érdekében. Az Egyesült Királyság mezőgazdasági szektora támogatja az innovációt és a termelékenységet elősegítő szabályozást – az EU-ban vagy más módon. A világ számos országa géntechnológiával módosított növényeket termel, és ennek eredményeként évente növelheti terméshozamát. Európában ez nem opció, a hangulat és a politikai körök erősen ellenállnak a génmódosított növények engedélyezésének. A mezőgazdasági termelők egy másik eszköze, a növényvédő szerek szintén veszélyben vannak, az EU szabályozás egyre többet tiltanak ezek közül. Tom szerint – aki végzett agronómus – ez aggodalomra ad okot.

“Jelenleg azzal nézünk szembe, különösen a gyomnövények tekintetében, de a de különböző növényi kórokozókkal kapcsolatban is, hogy ha holnap megpróbálok növényvédő szerek nélkül gazdálkodni, akkor a termelésünk valószínűleg a felére csökken. Sok öko farm körülbelül 50-60%-kal kevesebbet termel. Tudjuk, hogy a termelésünk csökkenne, ha nem használhatnánk növényvédőszereket, és valószínűleg drámaian csökkenne. Egyes terményeket egyáltalán nem lehetne termeszteni. Ha mindannyian meghozzuk a döntést, hogy ökológiai termelésre állunk át, akkor az élelmiszeráraknak emelkedniük kell, mert a termelés csökken. Ez jó a gazdagoknak, de mi történik azokkal, akik nem engedhetik meg maguknak az ételt? ”

A növényvédőszerek használatát elsősorban a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásuk miatt korlátoznák. Annak ellenére, hogy sokan másképp gondolják, Tom nem lát ellentétet a növényvédőszerek használata és a környezetvédelem között.
„Nem félek megmondani, hogy növényvédő szereket használunk. Annyira keveset használunk, amennyire csak lehet, de használnunk kell őket a termelés maximalizálása érdekében. Nagyon sokat teszünk a környezet védelméért. Nemrégiben a ’Nature England’ magazin is meglátogatott minket. Egy-másfél óra alatt megfigyeltek öt, kiemelten veszélyeztetett madárfajt; láttak foglyot, sordélyt, nádi sármányt, kenderikét és citromsármányt kirepülni a földekről. A madarak és a méhek számára külön területeket hoztunk létre. Minden vízfolyásunk körül füves területet hagytunk, nehogy a sár bejusson a vízbe. Fenntarthatóan gazdálkodunk, és ebbe beletartozik a növényvédő szerek használata is. ”

Tom szerint a növényvédő szerek szigorú regisztrációs folyamata és vizsgálata biztosítékot kell jelentsen mindenkinek arra, hogy azok biztonságosak. Rámutat arra, hogy a regisztrált új termékek beszerzése rendkívül nehéz – 10-12 éves intenzív tesztelést igényel. A bevizsgálás során arra is kitérnek, hogy milyen hatással vannak más fajokra, például az ízeltlábúakra, a madarakra, a talajra, és mi történik akkor, ha természetes vízfolyásba kerül. A vizsgálat és a rendkívül szigorú felhasználási feltételek miatt Tom arra jutott, hogy “abszolút bízom abban, hogy ha egy új termékhez jutok hozzá, az már olyan sok akadályon ment keresztül, hogy biztos, hogy biztonságos.”
Ha ez igaz, akkor miért olyan népszerűtlenek a növényvédő szerek – és miért ilyen nagy a nyomás, hogy betiltsanak közülük néhányat?

“Úgy érzem, a közvélemény a 30 évvel ezelőtti gazdálkodási módszereket sokkal jobbnak látja. A növényvédőszereket akkor valószínűleg sokkal könnyebb volt regisztrálni. A tesztek nem voltak olyan szigorúak. De néha kíváncsi vagyok, vajon a közvéleménynek tényleg van-e valami problémája azzal, amit csinálunk. Úgy gondolom, hogy ez egy kisebbség – de nagyon nagy hangú kisebbség, akik sokkal nagyobb zajt tudnak kelteni, mint ahányan vannak, és néha ez okozza a problémáinkat.
„Maximálisan hiszek abban, hogy a munkánk környezetbarát, fenntartható, és szeretek élelmiszert termelni. Néhány generáció alatt a közönség és a gazda közötti kapcsolat teljesen elveszett. Amikor 50 évvel korábbra tekintek vissza, a falu fele részt vesz a betakarításban, de most senki sem. Tehát elveszítették azt a kapcsolatot azzal a hellyel, ahonnan az étel származik. Számomra nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, mivel foglalkoznak a gazdálkodók, hogy honnan származik az ételük, és azt, hogy büszkék vagyunk arra, hogy egészséges élelmiszert állítunk elő.”

A személyes kapcsolódása a gazdasághoz, a tapasztalata, valamint az agronómiai képesítéseinek köszönhetően Tom Bradshaw egyedülállóan alkalmas arra, hogy átlássa, hogyan fejlődött a gazdálkodás ebben a régióban, és hogy a modern gazdálkodók milyen feszültségekkel találkoznak. A végén arról beszél, hogy az elkövetkező generációk mivel fognak szembesülni.
“Úgy gondolom, hogy az elmúlt öt évben a gazdálkodás jelentős változáson ment keresztül, melyet sokan jól kezelnek és alkalmazkodnak, és ez leginkább arról szól, hogy használhassuk azokat az eszközöket, amikre szükségünk van. A következő két évtizedben az ágazat változása hatalmas lesz, legyen szó az automatizált gépekről, vagy a vezető nélküli traktorokról. Nagyon izgalmas lesz.
“De az igazi kihívás a termelés. Azt mondják, hogy az elkövetkezendő 100 évben több ételt kell termelnünk, mint az elmúlt 10 000 évben összesen, hogy a 9,5 milliárdot elérő globális populációt táplálni tudjuk. Ez egy olyan kihívás, amit komolyan kell venni, ha várakozunk, túl késő lesz. Ha nem vagyunk óvatosak, néhány új szabályozás leállíthatja ezt a fejlődést Európában.”